Teniszlabda története

A teniszlabda története

(2015.01.) Címkék: teniszlabda, teniszlabda története



Az első gumilabda kb. 3 500 éve készült


A legrégibb tömörgumi labda 3 500 éves. A mayák ismerték a gumifát és nedvét, a kaucsukot, és azt természetes savas folyadékkal keverve tömör labdát tudtak készíteni, amelynek súlya 3-4 kg volt





A franciák labdajátéka a
Jeu de paume


A "Jeu de Paume" (tenyérjáték) a XII. századtól terjedt el Franciaországban. A játékosok először tenyérrel, később kesztyűvel ütötték a szőrrel töltött bőrlabdákat. (A kaucsuk csak az 1700-as évek elején jutott el Európába.)

1292-ben már 13 labdakészítő működött Párizsban. A labdakészítők költségeik csökkentésére, és a pattanás javítására szőr helyett gyakran töltötték a labdákat homokkal vagy hulladékokkal is. Ezek a labdák gyakran okoztak sérüléséket. 


A középkori szerzetesek is szívesen múlatták az időt labdázással, játéktérnek pedig a kolostorok kőburkolatú belső tereit használták.

Később - ahogy a játék népszerűsége nőtt -
fedett, kőpadlós labdaházakban folyt a játék. 

A labdák mérete, a töltőanyaga és a fedőanyaga országonként eltért. 

A ma múzeumként működő párizsi labdaházat 1862-ben építették.




Technikai fejlődés I.:
A kaucsuk és a vulkanizálás


Európában 1735-ban ismerték meg a kaucsukot, amikor egy expedíció tagja mintát küldött belőle. A kaucsukot savval kezelve, jön létre az ún. nyers kaucsuk. 

1840-ben Charles Goodyear feltalálta a természetes kaucsuk ún. vulkanizálási technikáját, amellyel a nyers kaucsuk tulajdonságait javították. Az addig puha, hő hatására folyósodó anyag ezzel keményebbé, és a külső hatásoknak ellenállóvá vált. Az ilyen módon előállított anyag a természetes gumi, amelyből már - először tömör, később túlnyomásos - labdát is tudtak gyártani. 

A gumilabda megjelenése lehetővé tette, hogy a tenisz szabadtéri sporttá váljon.

1874-ben Walter Clapton Wingfield  "találta fel" a Sphairistikè–t (Lawn Tennis), a szabadtéri teniszt. Wingfield komplett tenisz szetteket értékesített, amely minden, a játékhoz szükséges eszközt, a hálót, pálya-jelölőket és egy szabálykönyvet is tartalmazott. 

A vulkanizált, rugalmas gumiból készült labdában létrehozott túlnyomás a labda kis súlya mellett is magas pattanást biztosított nemcsak a kőpadlós labdaházakban, hanem a füvön is.
(A szabadtéri játékhoz egy másik találmány is elengedhetetlen volt: a fűnyíró.)




Az első, levegővel töltött szürke színű, csupasz gumilabdákat Németországban gyártották.

John Moyer Heathcote
, egy amatőr angol teniszjátékos (1834-1912) javasolta először, hogy a csupasz gumilabdát a pattanási tulajdonságok javítására pamutanyaggal vonják be. Az illesztéseket kezdetben összevarrták, később ragasztották.


A csupasz és a különböző anyagokkal bevont teniszlabdákat más és más pályaborításokra ajánlották.

A labdákat először háromszög alakú gumidarabokból gyártották.  A labdákban a pattanáshoz szükséges nyomást vegyszerek segítségével hozták létre. Azonban az ilyen módon gyártott labdák falvastagsága nem volt egyenletes, és a darabok összeillesztése nem volt tökéletes.

Később - a gumi falvastagságának növelése mellett - a labdák gumi belsejét két préselt félgömbből hő, és nyomás segítségével ragasztották össze.

Mivel a gumiból készült mag nem teljesen nyomástartó, a labdák az idő előrehaladtával lepuhultak.


A teniszlabda gyártása az 1930-as években


A film, amely teniszlabdák elkészítésének fázisait mutatja be, Birminghamben készült.  

A gép a gumilapból kör alakú darabokat vág ki.

A gumi körlapokat fém formába helyezik, majd a gép összepréseli a két félgömb alakú formát. A félgömb alakúra préselt gumit kiveszik a formákból. 

A labdák belsejébe gázképző anyagot tesznek, melynek súlyát mérlegeléssel ellenőrzik. A megfelelő súlyú gázképzőanyag porított formában kerül az előkészített félgömbökbe.

A félgömbök szélét ragasztóba mártják, összeillesztik őket, majd a forró fürdő hatására a labdák belsejében gáz képződik. 

A belső magot egy újabb gumiréteg felragasztásával erősítik meg. A labdák anyagát és súlyát minden munkafázisban kontrollálják.

Az utolsó fázis a külső borítás felragasztása, amely előtt a pattanási tulajdonságokat is szúrópróbaszerűen ellenőrzik.

A külső borítás anyagából géppel vágják ki a megfelelő formájú darabokat. A szorosan egymáshoz préselt darabok szélét ragasztóval vonják be. A külső borítás labdára való felhelyezése és a szélek összedolgozása időigényes és nagy figyelmet követel.

Az utolsó munkafázisban a nyomás és hő hatására a ragasztóanyag megköt. A kész labdákat a csomagolás előtt még egyszer teljes körűen ellenőrzik. 




Az labdákat kezdetben papírdobozban, egyenként becsomagolva hozták forgalomba. A labdákban a gyártáskor a szükségesnél nagyobb nyomást hoztak létre, hogy a játékosokhoz kerülve érjék el a játékhoz szükséges keménységet. A gyártási dátummal (évszám) ellátott labdákból a kereskedők csak korlátozott mennyiséget tartottak, és az év végén a készleteket kiárusították. 

A labdák lepuhulását nedvesség hatására zsugorodó (pink színű) viszkóz fólia borítással próbálták lassítani. A két részből álló vékony fóliát a játék előtt kellett eltávolítani a labdákról.




A természetes anyaggal borított fehér labdák könnyen koszolódtak. A sárral szennyeződött játékszereket speciális eszközzel tisztították, és fehér porral újították fel a színüket. 


Teniszlabda tisztító kefék




Technikai fejlődés II.:
A nyomástartó cső


Az 1920-as évek elején kezdték kartondobozok helyett kartonhengerbe csomagolni a labdákat.

A ma használatos nyomástartó fémből készült "cső" csomagolást először 1926-ban vezették be (Wilson és Pennsylvania)
 és az 1950-es években vált elterjedtté. A túlnyomásos fémdoboz lehetővé tette azt, hogy a labdák az első játékig megőrizzék eredeti nyomásukat.



A nyomás nélküli labdákat is kartoncsőben, papírcsőben hozták forgalomba
. Szintén kartoncsőbe csomagolták a teniszlabdákat a háború alatt, amikor a fémet és a gumi alapanyagot a hadiipar számára tartották fenn.  



A gumi alapanyag szűkössége miatta háborús években gumihelyettesítő anyagból gyártották a teniszlabdákat. A neve Victory (Győzelem) volt.




A műanyagból készült átlátszó cső láthatóvá tette a doboz tartalmát, és lehetővé tette, hogy a nyomást a fal benyomásával ellenőrizzék. 



Az elmúlt 40 év


A teniszlabdák 1970-es évek eleje óta sárgák
, mert így jobban látszanak a tévék képernyőjén.

***

A teniszütők fejlődése az utóbbi időben felgyorsította a játékot, különösen a gyors pályákon, ahol a labdák a pályára pattanva csak keveset veszítenek sebességükből. Ez a nézők számára csökkentette a meccsek élvezetét.

A Nemzetközi Tenisz Szövetség 2000-2001-ben úgy döntött, hogy nem az ütők fejlődését állítja meg, hanem a labdák jellemzőit változtatja meg
. Ma a gyors pályákon 6-8%-kal nagyobb, és magasabb légellenállású labdákkal kell játszani. Wimbledonban a pályákat igyekeznek jobban tömöríteni és vastagabb szálú fűvel vetni, hogy a labdák magasabbra pattanjanak.

***

2014-ben a Wilson megjelentette a nanotechnológia alkalmazásával kifejlesztett ún. "double core", (dupla falú) teniszlabdákat, amelyek nyomástartása kétszerese az eddig használt labdáknak. 





A Teniszlabda története oldalról vissza a Tenisz anno oldalra



Kehrling Béla


Szabó Éva képei és történetei

Kulcsszavas keresés

Teniszpartner keresés

Pesten - Budán  - Vidéken

Videós
szabályelemzések

Jónás Dorka harmadik éve Amerikában


Kérdezze
a teniszedzőt!


Taktikai egypercesek


Beugró


FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE Kérjük, írja be e-mail címét,
a keresztnevét, majd kattinston a "Subscribe" gombra!
Then

Don't worry — your e-mail address is totally secure.
I promise to use it only to send you NEWS.