Teniszmeccsen úgy játszani, mint edzésen

Hányszor merengtünk azon, hogy "Ha úgy tudnék meccsen játszani, mint edzésen!".

Ahhoz, hogy a problémát megoldjuk, ki kell derítenünk annak okát. Vagyis annak az okát, hogy miért nem tudunk úgy játszani a meccseken, mint az edzések alkalmával?

A különbség a két dolog között a törődés. Edzésen nem törődünk az eredménnyel és nem törődünk azzal, ha elhibázunk egy ütést. De meccsen túlságosan is törődünk vele.

Idegesek leszünk egy hiba után, egy kettős hiba elbizonytalanít minket a következő szerva tekintetében függetlenül a meccs állásától.

Más szavakkal, edzés közben a hiba azért nem rémít meg minket, mert annak nincs jelentős következménye. Ez különösen akkor igaz, amikor edzés közben nem pontra játszunk. De meccsen ott vannak a hiba rémítő következményei: elvesztjük a meccset, a családunk és az edző csalódik bennünk...stb. Vagyis félünk.

Ezt a problémát két módon lehet megközelíteni: az edzés és a meccs oldaláról.

1. Edzzünk, úgy, mintha meccsen lennénk

Amatőr teniszezőként általában sokkal többet játsszunk partnerrel vagy edzővel, mint meccset. Ha ezen alkalmakkor nem törődünk a hibákkal és az eredménnyel, tehát nyomás nélkül játszunk, akkor a meccseken teljesen más szituációba kerülünk.

Ezen a következőképpen lehet változtatni:

1. A gyakorlatokat 100%-os, a siker iránt odaadással és erőbedobással kell végezni.

2. Minél több gyakorlatot érdemes valamilyen számlálással kombinálni.Ez persze nem teljesen azonos a meccs szituációval, mégis imitálja a játékosnak a nyomás alatti játékot.

3. Sok játékos nem akar szembesülni játéktudásának, készségeinek és képességeinek realitásával. Ez hogyan mutatkozik meg? Amikor egy játékos egy 11-es tie-breaket játszik edzőpartnerével és vesztésre áll, akkor egy ponton túl már nem 100%-os erőfeszítéssel játszik.

Miért? Mert tudatosan, vagy akár tudat alatt meggyőzi magát, hogyha nem 100%-os erőbedobással küzd, akkor nem is veszít. Ez menekülés a valóságtól.

Mindezek a félelmek amelyek az edzőmérkőzéssel kapcsolatosak, olyan nyomás alá helyeznek minket, amelyek elvakítanak.

Egy példa: Amikor rövidített játékot játszunk, és kezdünk vesztésre állni, egyszer csak elkezdjük csapkodni a labdát, amelyet később úgy magyarázunk magunknak, hogy csak kipróbáltunk valamit, mindezt csak azért, hogy az ellenfél győzelme ne legyen "érvényes".

A kulcs a győzelemhez az, hogy ezeket a menekülési kísérleteket tudatosítsuk, és nézzünk szembe a realitással. Például azzal, hogy még jó játékos létünkre is lehetnek rosszabb napjaink és veszthetünk.

Szükséges, hogy az edzésen 100%-os erőbedobással játsszunk, és hogy szembenézzünk a vereséggel; hosszú távon ez lehet csak sikeres. Csak így válhatnak tudatossá gyengeségeink, amelyeken dolgoznunk kell.

Nézzük meg Rafael Nadalt 16 évesen, az edzésen


2. Meccsen úgy játszani, ahogy edzésen

Az "úgy edzeni, ahogy versenyezni" megközelítés segít meglátni a különbséget az edzés és meccs szituáció nyomása között, az edzés feszültségi szintjét növelve.

Arra is lehet törekedni, hogy a meccsen felidézzük az edzésszituációt, ezáltal csökkentjük a nyomást.

Hogyan?

A meccsen ránk nehezedő nyomást mi maguk hozzuk létre félelmeink által. Mindezek a félelmek valamilyen módon a meccs negatív kimenetelével vannak kapcsolatban. Ez az, aminek bekövetkeztétől félünk. Ugyanakkor tudatosan, vagy tudat alatt mégis tudjuk, hogy az eredményt nem tudjuk kontrollálni. A kontroll hiánya aggodalmat és kételyeket ébreszt bennünk.

Erre két megoldás van:

1. Vizsgáljuk át gondolatainkat, és ha azokban a meccs kimenetelével kapcsolatosakat találunk, akkor váloztassunk rajtuk. A meccs végeredményéről nem tudunk mi döntést hozni, ezért felesleges erre energiát pazarolni.

Inkább általunk kontrollálható dolgokra összpontosítsunk; a bemelegítésre, a választott taktikára, a szervára stb. A meccsen arra kell koncentrálni, amire az egyensúlyozó művész; blokkolni kell az elme negatív megnyilvánulásait.

Képzeljük csak el, hogy mi lenne, ha a magasban egyensúlyozó ember 100%-ig tudatosítaná magában a tettével járó lehetséges következményeket! Ehelyett egyetlen dologra koncentrál: Még egy lépést előre!

Emlékeztetni kell elméjét, hogy már sok ezer ilyen lépést megtett, és hogy teste képes megőrizni az egyensúlyát a kötélen. Csak a folyamatra koncentrál: még egy lépést. Nem engedi elméjébe a negatív gondolatokat; ez azonban nagy fegyelmet követel.

Ugyanezt kell tennie a teniszjátékosnak is; edzésen ezer és ezer alkalommal gyakorolnia kell az ütéseket, így teste képes lesz az ütések tökéletes végrehajtására. Mindig a következő lépésre kell fókuszálni és nem a következményekre, nem arra, hogy elveszti a pontot, a meccset stb. Az ehhez szükséges önfegyelmet gyakorolni kell az edzésen (úgy, mintha meccsen lennénk) és a meccsen is.

2. Mindent fogadjunk el, ami a meccsen történik. Egy meccsen számtalan váratlan dolog történhet: szél, erős napsütés, az ellenfél szerencséje egy-egy ütésnél, stb.

Mindezek csökkenthetik az összpontosítást és a megfelelő motiváltsági szintet azáltal, hogy érzelmeinknek átadjuk magunkat. Mindezen körülményeket és eseményeket a teniszmeccs részeként kell elfogadnunk. Ne pazaroljuk energiáinkat olyan dolgokra, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, befolyásolni!

Fogadjuk el őket, és koncentráljunk a stratégiánkra, a következő pontra és arra, hogy a következő pont során mi a tervünk. Az elfogadás képessége a garancia arra, hogy "optimális állapotba" kerüljünk, és így maximális teljesítményt nyújtva teniszezzünk.


A Teniszmeccsen úgy játszani, mint edzésen oldalról vissza a Tenisz pszichológia oldalra



Kehrling Béla


Szabó Éva képei és történetei

Kulcsszavas keresés

Teniszpartner keresés

Pesten - Budán  - Vidéken

Videós
szabályelemzések

Jónás Dorka harmadik éve Amerikában


Kérdezze
a teniszedzőt!


Taktikai egypercesek


Beugró


FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE Kérjük, írja be e-mail címét,
a keresztnevét, majd kattinston a "Subscribe" gombra!
Then

Don't worry — your e-mail address is totally secure.
I promise to use it only to send you NEWS.