Mennyit hibázik egy jó teniszjátékos?


Hogy mennyit hibázik egy jó teniszjátékos?

Az azonnali válasz erre a kérdésre: semennyit. Egy ütést sem szabad elhibázni. De amikor igazán igazán jól játszunk, akkor is hibázunk. Ha viszont valaki nem hibáz el egyetlen ütést sem, akkor valószínűleg nem adja tudásának legjavát.

Nézzünk két extrém példát:

1. O% kockázattal játszunk, vagyis minden labdát pályára adunk vissza. Magasan a háló felett játszunk, hogy ne üssük a labdát a hálóba, nem akarunk vonalat ütni, mert lehet, hogy a labda kimegy a pályáról. Nem ütünk erősen, mert lassú játék mellett jobban kontrolláljuk a játékot.

Mi a valószínűsége annak, hogy elvesztjük a a meccset egy hasonló tudású ellenfél ellen? Egy kicsit is agresszívebben játszó ellenfél az ilyen meccsek 99%-át megnyerné, még akkor is, ha ennél kisebb százalékban nyerné meg a pontokat.

2. Igen magas kockázatú játékot játszunk (90%-os hibaszázalékkal). Laposan és erősen ütünk és a vonalakat célozzuk.

Mi a valószínűsége annak, hogy elvesztjük a a meccset egy hasonló tudású ellenfél ellen? Ismét csak 99%.

Látható, hogy mindkét extrém esetben szinte biztos, hogy elvesztjük a meccset. Az első esetben azért, mert az ellenfél kijátszik minket, hiszen ütéseink lassúak, és elég ideje van arra, hogy felkészüljön az ütésekre. Hosszú távon meg fogja nyerni a pontok többségét. A második esetben a túl sok ki nem kényszerített hiba miatt fogjuk a meccset elveszteni. Nem az ellenfél ver meg minket, hanem mi magunkat.

A jó teniszjátékhoz ütéseink nem lehetnek túl könnyűek az ellenfél számára, de nem is lehetnek túl kockázatosak. Néhány meccs lejátszása után kialakul bennünk, hogy mi az optimális kockázati arány.


A hiba kockázata az ATP játékosoknál

A következő analízis egy 2009-es Davigyenko-Ferrero meccsről készült:

Hogyan elemezzük az ütések kockázatát? Meg kell számolni az ütések számát a meccsen, és elosztani azt a ki nem kényszerített ütések számával.

ki nem kényszerített hibákat általában a túl magas kockázatvállalás okozza. Okozhatják azonban mentális okok (félelem, kétség stb) is, de az ATP játékosok szintjén ennek okozója elsősorban az, hogy a játékos azért vállal magas kockázatot, hogy ütése ne legyen túl könnyű ellenfele számára.

Az első szett lefolyása a következő volt:

(a második szettet Davigyenko nyerte 6:0-ra, ez nem túl jó elemzésünk számára)

Mindkét játékos nagyjából 108 alapütést ütött, amibe nem értendők bele a szervák, és az adogatás fogadások. Ebben az elemzésben a labdamenet ütéseit elemezzük.

Davydenkonak 16, Ferreronak 14 ki nem kényszerített hibája volt. Tehát Davydenko hiba kockázata 16/108=14,8%, Ferreroé 14/108=12,9% volt.

Davydenko magasabb kockázattal játszott, és ez a nyerő ütések számában látszik: Davydenko 12-t, míg Ferrero 6 nyerőt ütött. Ezen felül persze még voltak kikényszerített hibák is, amit a hivatalos statisztika nem mér, pedig nagyon fontos.

A nyerő ütés nagyobb kockázattal jár, ahhoz hogy az ellenfél még beleérni se tudjon. A kikényszerített hiba akkor történik, ha az ellenfél bele tud érni a labdába, de hibázik, mert kiszorított / előnytelen helyzetből üti vissza a labdát.

A hibát kikényszerítő ütés tipikusan olyan, amely optimális kockázat vállalást jelent; elég jó ahhoz, hogy az ellenfelet hibára kényszerítse, de elég biztos ahhoz, hogy ne vétsük el.

Ez az elemzés csak egy példa, vannak olyan meccsek, ahol a játékosok alacsonyabb kockázatvállalás mellett is nyernek. Ez a példa az mutatja, hogy mi a jó teniszjátékosok ütéseinek tipikus kockázata. Tehát két ATP játékos salakpályán 13%-15%-os alapütés-kockázattal játszott.

Természetesen, ha egy bizonyos kockázatot vállalunk az ütéssel, akkor néhány ütést elhibázunk. A fontos az, hogy megtaláljuk azt az optimális kockázati arányt, amely az ellenfél dolgát megnehezíti, de mégsem vétjük azt el. Ez fogja esélyünket megnövelni a meccs megnyerésére.

A hiba kockázatának csökkentése fontos pontok esetén

Ilyen helyzet lehet a 40:40, 30:40 állás, a meccspont, a rövidített játék. Ezeknél a fontos pontoknál az alapvető hozzáállás az, hogy ne szalasszuk el az alkalmat. Ha a vesztéstől való félelem megjelenik, akkor a válasz általában az, hogy kisebb kockázatot vállalunk, mert a nyomás alatt gondolkodásunk kevésbé tiszta. Felnagyítjuk a hibázás veszélyét, de nem látjuk a pont elvesztésének a veszélyét, ami abból adódna, hogy túl könnyű labdát adunk ellenfelünknek.

Csökkenthetjük az ütések kockázatát 12-ről 5%-ra, de ezzel (azonos tudású ellenfelet feltételezve) egyidőben 50%-ról kb. 70%-re nő annak a valószínűsége, hogy a meccset elveszítjük.

Hosszú távon fontos pontoknál játszott biztonsági játékkal többször fogunk veszíteni, mintha a mi játékunkhoz optimális kockázatot vállaltuk volna, legyen az az optimális kockázat 12% vagy akár 5%. Jegyezzük meg, hogy az ütés elvétésének kockázata nem egyenlő a meccs elvesztésének kockázatával. A meccsen csak az számít, hogy ki nyert, és nem pedig az, hogy ki mennyit hibázott.

Egy teniszmeccsen az a cél, hogy csökkentsük a meccs elvesztésének kockázatát, ami jelentheti azt, hogy növeljük ütéseink kockázatát.

Van olyan helyzet, amikor érdemes az ütések kockázatát csökkenteni? Igen; akkor, ha azt látjuk, hogy ellenfelünk nyomás alatt van és többet hibáz.

Az elemzett szettben Ferrero csak 2 ki nem kényszerített hibát vétett, mégis elvesztette a szettet. Mindez azért történt, mert nem tudta nyomás alá helyezni Davydenkot, és csak 6 nyerőt ütött Davydenko 12-jével szemben.




A Mennyit hibázik egy jó teniszjátékos? oldalról vissza a Tenisz pszichológia oldalra



Kehrling Béla


Szabó Éva képei és történetei

Kulcsszavas keresés

Teniszpartner keresés

Pesten - Budán  - Vidéken

Videós
szabályelemzések

Jónás Dorka harmadik éve Amerikában


Kérdezze
a teniszedzőt!


Taktikai egypercesek


Beugró


FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE Kérjük, írja be e-mail címét,
a keresztnevét, majd kattinston a "Subscribe" gombra!
Then

Don't worry — your e-mail address is totally secure.
I promise to use it only to send you NEWS.