Jónás Dorka harmadik egyetemi éve Amerikában


Jónás Dorka már a harmadik évet végezte el ösztöndíjasként az amerikai Laramie városának egyetemén.

A nyári szünetben megkerestük, hogy megossza velünk az élményeit.


OTA: Szia Dorka! 
Kérlek, mesélj a tavalyi élményeidről! 

Jónás Dorka: Sziasztok!
Köszönöm a meghívást, és üdvözlöm az olvasókat! Nagyon jólesik, hogy évről-évre sokan kíváncsiak arra, hogy mi történt velem!


A csapat

Tavaly év végén négy végzős hagyta el a csapatot, 2015. őszén pedig négy új tag csatlakozott.


A négy új játékos (bal oldalon): 

Sanne Hoekstra - holland  (elsős)

Miranda Talbert - amerikai (másodikos)

Elisa Kooik - észt (elsős)

Tessa van der Ploeg - holland (elsős)


A három régi csapattag (jobb oldalon):

Jónás Dorka  - magyar (harmadikos)

Nastya Tokareva - orosz (végzős)

Magdalena (Maggie)  Stencel - lengyel  (másodikos)



Ez a szokásos év eleji csapatfotó.
Maggie, Nastya, Én, Elisa, Sanne, Miranda. (Tessa nincs a képen)



2015. őszi szezon




                               _________________________________________


Szeptember legeleje, éppen hogy csak visszaérkeztünk Laramie-ba a vakációról, már utaztunk is Mexikóba, Cancunba.
Óriási élmény volt! Egy gyönyörű, all-inclusive resort-ban voltunk.

A szálloda és a környezet egyszerűen gyönyörű volt, látszik a képen, hogy milyen hatalmas a medence. Mindenhol pálmafa, pihenő, függőágy, koktélbár. Nekünk fehér karszalagunk volt, és arra nem lehetett alkoholos italt kérni. Az edzőknek persze piros karkötőjük volt :). Az appartmanok is nagyon hangulatosak voltak. 

Nagyon sokat teniszeztünk, és a magas páratartalom miatt nagyon kellemetlen volt. Én még soha nem voltam ilyen helyen! Ha csak kiléptél a szobából azonnal ömlött rólad a víz! 

Azért vittek oda minket, hogy ilyet is lássunk, de attól, hogy egy ilyen szuper resort-ban volt a szállás, ez egyáltalán nem nyaralás volt. A verseny mellett még többet is edzettünk, mint szokásosan, mert így, a szokatlan körülmények között a kondink is fejlődött.


Ijesztő volt, hogy félméteres gyíkok mászkáltak körülöttünk!
Négy lábuk volt és hosszú farkuk! Ezek az állatok nem lassan vánszorognak, hanem őrületes sprinteket vágnak le

Meg az a majom, amelyik nem ilyen cuki, hanem túrja a földet és agresszív is, azok körülöttünk mászkáltak! Azok ott úgy élnek, mint itt a kutyák, vagy a macskák!

Mondták, hogy kígyó is előfordulhat, én úgy féltem, hogy nem mertem a földre nézni! Mondtam a többieknek, hogy én nem nézek le, engem inkább marjon meg, de én nem akarom látni! Akkor inkább pók, mint kígyó!

Aztán nagy madarak, például pávák, de akkorák, mint én; olyan volt, mint egy állatkertben! Óriásteknősök is voltak, minden, amit el tudsz képzelni! Óriási élmény volt, de a kígyóktól nagyon féltem. 



Ott nem helyi csapattal találkoztunk, hanem több amerikai egyetem gyakorta szervez oda közös edzőtábort: a diákok szép helyeket látnak, edzenek, és egymással meccseket játszanak. Hat napot töltöttünk ott. Az iskola otthon már javában tartott, volt mit pótolni.



                               _________________________________________


A kép szeptember elején készült, akkoriban - a felkészülés időszaka az ősz -  rengeteget kondiztunk. Itt éppen egy másfél órás, atlétikapályán történt futáson vagyunk túl.

Mi Elisával izomlázcsökkentő csizmában vagyunk, az edzők, Maciej és Dean pedig elégedetten mosolyognak, hogy „ők csinálták ezt velünk”. A képen vidáman mosolygunk, de az edzés előtte nagyon nehéz volt.

Ebből a csizmából van egymás mellett 5 vagy 6 pár, ugyanúgy az izomláz megelőzésére, csökkentésére szolgál, mint a jeges fürdő. Mindenki szabadon dönti el, hogy melyiket veszi igénybe. A csizmákat - természetesen - minden használat után megtisztítják. 



                               _________________________________________


Péntekenként lejártunk a homokos röpipályára kondizni. Nagyon kemény volt! Bóják voltak kitéve, sprintelni kellett, meg szlalomozni. A homokban való edzés hasznos, mert erősíti a bokaszalagokat, így kevéssé vagyunk kitéve a sérüléseknek.

Én nagyon élveztem, mert nem az volt, hogy órákat futunk a pálya körül, hanem izgi volt, más volt a környezet, kint voltunk! Úgy emlékszem, hogy összesen öt alkalommal tudtunk elmenni, mert Laramie-ban októberben már jön a tél.



                               _________________________________________


A kép október végén készült, a Hallowen party előtt Miranda lakásán fényképezkedtünk, aki a képen Supermannek van öltözve. Sanne az első, utána én, Elisa, Miranda, Tessa. Én katicabogárnak öltöztem. A képet a Nastya készítette rólunk. Ezután indultunk el a partira. 



                               _________________________________________


Hálaadás ünnepén meghívást kaptunk a mentorom lakásába
, ez nagyon ritka alkalom. A képen balról jobbra: Nastya, Tessa, én és Maggie. A mentoromat Chris-nek hívják, természetesen ismeri az egész csapatot. Maggie ölében Louis, Chrisék kutyája.  



                               _________________________________________


Otthon, a focipályán vagyunk
. A csapat valamiért büntetést kapott, és együtt, összekapaszkodva kellett vagy 40 felülést csinálni. Tessát úgy kellett a két mellette ülőnek felhúzni, mert nem bírta.

Ami engem illet, én a felülést bármeddig bírnám. Fekvőtámaszozni is én és Nastya tudunk a legtöbbet. Nastya egy díjbirkózó, nagyon erős! Tessának viszont a lábai nagyon erősek.  

 


Az egyetemi konditerem



                               _________________________________________


Dallasban vagyunk, november első hetében. Ez volt a téli szezon utolsó versenye. Ettől a csapattól tavaly kikaptunk, de most mi nyertük. A kis srác az edzőnk rokona.

Este, jó későn készült a kép, látszik rajtunk a fáradtság. A vizsgaidőszak december második hetében kezdődik, itt még volt egy jó hónapunk a tanulásra. 




                               _________________________________________


Kezelés a training room-ban
. Fájt, szúrt a hátam, arra kaptam ezt a kezelést. Elég rémisztően nézett ki, amikor Maggie meglátott, teljesen lesápadt! Én addig nem is néztem meg, hogy mit pakoltak a hátamra; de én is elképedtem ettől a látványtól! 10-15 percig tartott a kezelés, utána valamilyen hűsítő krémmel bekenték a hátamat. Másnapra enyhültek a panaszaim.




                               _________________________________________


Fort Collinsban (kisváros egy órányira Laramie-től) nézelődünk a csajokkal. Sissyvel találtuk ezeket a jópofa táskákat az egyik üzletben. Egy ilyen tejesdoboz alakú táska 80-90 dollárba kerül! Tény, hogy bőrtáskák voltak, de azért így is egy kicsit drága, nem? Úgy gondoltuk, hogy ezt meg kell örökítenünk!




                               _________________________________________


A kép a konditerem konyhájában készült.
 A konditerem mellett - immár második éve - azért van ez a konyha, hogy edzés előtt, de elsősorban utána hamar vissza lehessen tölteni az energiát.

Itt éppen goffrit próbáltam sütni, de az első előtt elfelejtettem beolajozni a sütőt, és az egész odaégett. A másodikat már - némi segítséggel - sikerült megcsinálni.

Egymás mellett négy goffrisütő van. A palacsintatésztát az ott dolgozók készítik el, poharakba ki van mérve, csak bele kell tölteni a gépbe.

A kondiedzés után most is a GATORADE „after training shake” a kötelező, de utána még a konyhában lehet "rátölteni".

Ami a képaláírást illeti: '95-ben születtem, emiatt írták azt, hogy 95-óta égeti a goffrikat… 




2015. Karácsonyi szünet




                               _________________________________________


A karácsonyi szünetet tavaly kint töltöttem, de idén hazajöttem, hogy a családommal lehessek. A háttérben egy adventi naptár, amit anya minden évben kitesz nekünk mind a mai napig.



Egy étteremben voltunk anyával és a barátjával, a húgommal és Matyival
. Matyit tavaly nyáron ismertem meg itthon, amikor egy tenisztáborban dolgoztam. Természetesen miatta volt a legfontosabb, hogy a karácsonyi szünetet itthon töltsem! Ez volt az első közös vacsoránk együtt; jó alkalom volt arra, hogy a családom jobban megismerje Matyit.




2016. Tavaszi szezon

                               _________________________________________


                               _________________________________________


A versenyek és meccsek pontos menetrendje már az év elején elkészül. Az őszi szezonban a hangsúly inkább a felkészülésen van. Az őszi időszakban havonta egy hétvégét töltöttünk versenyzéssel.

A tavaszi szezonban aztán beindul a verkli! Január elejétől április végéig 23 meccset játszottunk le.

Az ún. konferencia meccseket (a mi csapatunk a West Mountain Conference tagja) idén április 27. és május 1. között bonyolították le.

Ezt követően az év végéig már csak a vizsgákra készültünk.




                               _________________________________________


Nebraskában február elején 
7:0-ra nyertünk. Ezen a meccsen én a hármas pályán játszottam. 6:2, 6:4-re nyertem, ez látszik az eredményjelzőn, mert én fejeztem be az utolsó meccset.

Nebraska csapat pályáján, de a Cansas City ellen játszottunk. Örültünk a nagy győzelemnek, ezért fényképezkedtünk le a hatalmas eredményjelző tábla alatt.



                               _________________________________________


Ez a tavaszi szezon promo-kampányának rólam szóló része.
Minden meccsünk előtt, - itt például a utah-i meccsünk előtt - az egyetemi tenisz honlapra, Instagramra, Facebookra, Twitterre feltettek valamelyikünkről egy ilyen kis "ismertetőt".

Előzőleg egy e-mailt kaptunk egy egyetemi újságíró lánytól, amiben egy csomó kérdésre kellett válaszolni, és azokból választotta ki, hogy melyiket teszi fel a promóra. A cél az volt, hogy a rajongók, támogatók egy picit többet megtudjanak rólunk.


 


                               _________________________________________


Otthoni meccsen, február közepén,
éppen a himnuszt hallgatjuk. Értelemszerűen csak Miranda teszi a szívére a kezét, hiszen ő az egyetlen amerikai a csapatban.


Egy-egy meccsnap végén tapssal köszönjük meg a rajongók szurkolását.




                               _________________________________________


Idén Matyi és anya is meglátogatott Laramie-ban. Matyi február 22-én érkezett és öt hétig volt velem, anya pedig utána. A tavaszi szemeszter ezért volt nagyon jó, mert ott voltak velem! 

(Természetesen a másik oldalt is meghallgattuk. A közeljövőben Matyi élménybeszámolóját is közreadjuk. A szerk.)

Fontos volt nekik, hogy lássák, hogy én hol és hogyan élek, szerették volna személyesen megismerni azokat az embereket, akikről már annyit meséltem nekik. Mindketten mindenkivel nagyon jó barátságba keveredtek rögtön. 

Ez a kép az első nap készült Matyiról, a fedett pályán a drukker lelátón a rólam készült poszter előtt



A Taco Bell nevű étteremben Matyival
 (külön felhívnám a figyelmet a pohárra : I melt for you). A tacojuk a legfinomabb, igazi olcsó, egészséges, mexikói kaja :). 



Laramie-ban a lakásunkban tejbegrízt főzök. 

Maggie-vel és két nem teniszes diákkal lakom együtt egy négyfős appartmanban. Egy appartman négy szobát, két fürdőszobát, egy konyhát és egy nappalit foglal magába.

Mindenki a saját részét takarítja, a közös helységeket pedig beosztjuk. Ez azt jelenti, hogy amikor már valaki nem bírja nézni a koszt, akkor kitakarít. Nincs mocsok, de azért nem lehet a földet nyalni…

Mi Maggie-vel egyébként abszolút rendet tartunk. Amikor a Matyi kint volt, velem lakott, és becsületére legyen mondva, kint léte alatt mindent takarított és rendben tartotta a szobát :).


 


                               _________________________________________


Itt a Los Angelesi repülőtéren vagyunk.
A tavaszi szünetben, március közepén Californiába mentünk versenyre.

A repülőutakon mindenki kézben viszi a teniszütőit, mert ha feladjuk csomagként, akkor könnyen megsérülnek, illetve a csomagtér eltérő nyomásától meglazulnak a húrok.

A repülőből a csomagfelvétel felé mentünk, amikor Redfoo jött oda hozzánk, hogy ti teniszezők vagytok? Honnan jöttök, hova mentek?

Redfoo a Party Rock énekese, régebben járt a Victoria Azarenkával. Igazi teniszrajongó, egész jól megtanult maga is teniszezni. A Miami, a Cincinatti és az Indian Wellsi tornán is mindig ott van. Ez a pasi negyven éves, pedig kinéz vagy huszonötnek! 

Az első pár percben mindenki csak nézett, hogy ez most komoly? 

Redfoo imádja a teniszt, egy csomót mesélt a profi teniszezőkről, meg arról, hogy milyen tippeket kapott tőlük. Éppen Miamiba ment koncertezni, meg bulizni. Rögtön csináltunk egy csomó képet vele, amit azonnal feltett a közösségi oldalaira is.

Redfoo-tól még a Miranda (fenti képen) szemei is csillogni kezdtek, akit egyébként semmi nem tud felizgatni! :) 

Amikor versenyre megyünk, a repülőről leszállva az edzők elmennek taxit keresni, nekünk pedig a csomagokat kell felvenni. Az edzők nem tudtak róla, hogy kivel futottunk össze, nekünk pedig elvben sietni kellett. Minimum 25 percet dumáltunk, és én már féltem, hogy mi lesz ebből, hogy nem megyünk a csomagokért. De szerencsénk volt, mert az edzők viszonylag lassan találtak autókat, és így nem kellett ránk várniuk. Nagyon jó élmény volt!





                               _________________________________________


Calofirniában a tavaszi szünetben, Long Beachen. Látszik, hogy teniszruhában vagyunk az egyik meccs előtt. Összesen annyi időt tudtunk itt tölteni, hogy megcsináljuk ezt a képet. Tavaly több idő jutott a városnézésre.

Ott akkor már ilyen idő van! Egy hetet töltöttünk ott.  Én nem szeretek oda járni, mert a Laramie télből hófehéren érkezünk a californiai nyárba. Mi akkor még a hóhoz és a benti pályákhoz vagyunk szokva. Hiába gyönyörű, hiába a pálmafák, én nem szeretem. Nekem nehezemre esik ez a fajta alkalmazkodás, de ide minden évben elmegyünk.

Több különböző csapattal is játszottunk, mert Californiában egymás hegyén-hátán vannak az egyetemek.

Idén a Longbeach-csel és a Fullerton-nal – tőlük nagyon kikaptunk -  játszottunk. Mindig Los Angelesben van a szállásunk, és onnan megyünk a környező iskolákba a versenyekre. Az edzők a közlekedéshez minibuszt bérelnek.




                               _________________________________________


Otthoni kép. Nagyon nehéz edzésünk volt, utána Miranda autójával elmentünk a Mekibe bűnözni: mindenki ivott egy shake-et. Én, Tessa, Maggie, Miranda és Elisa vannak a fotón. 

A fotót „summerbody” hashtaggel tettük fel a közösségi oldalainkra; jelezvén, hogy kalóriabombával készülünk a nyári fürdőruha szezonra :).




                               _________________________________________


Új-Mexikóban áprilisban. Új-Mexico az egyik legnagyobb riválisunk, tavaly tőlük kaptunk ki a konferencia versenysorozat döntőjében.
Éppen edzésről tartunk haza, a szállásunkra.

Nekik a farkas a „jelük”, úgy, ahogy nekünk a cowboy. Maggievel viccből odaálltunk a szobrok mellé, és vonyítunk, mint az igazi farkasok. Szerintem nagyon jó kép! :)





                               _________________________________________


A képen Chris, a mentorom, anya, Barbara, Chris felesége és én a szabadtéri teniszpályák mellett.

Már beszéltem a mentoromról: Chris Gunthernek hívják, a feleségét pedig Barbarának.

Róluk van elnevezve a négy fedett teniszpálya egyike, mert a pálya építését jelentős adománnyal támogatták. Chris nagyon sikeres könyvelő volt, már nyugdíjas. A feleségével együtt óriási rajongói a teniszcsapatnak, imádnak minket. Engem Chris különösképpen szeret, nagyon sokat segít nekem. 

Második év eleje óta dolgozunk együtt. Az elején csak a könyvelésben segített, de amikor látta, hogy velem érdemes dolgozni, mert szorgalmas vagyok, teszek érte, más tantárgyakból is elkezdett segíteni.

Idén például volt egy ”sima” angolórám, de a legmagasabb szintű, négyes fokozatú. Nagyon nehéz volt, hetente 10-15 oldalas beadandókat (ezt ott paper-nek hívják) kellett készíteni, mondjuk, olvass el egy adott könyvrészletet, és arról írj egy összegzést. Chris vette a fáradtságot, elolvasta, és részletesen átmentünk rajta, hogy mit kell javítani, mit kéne egy kicsit átfogalmazni. A mentorral a tanulószobában lehet tanulni vagy beszélgetni, előre regisztrált időpontban.

A könyvelést másodikban kezdtük tanulni, amivel nagyon megszenvedtem, és Chris nagyon otthon van ebben a témában. Óriási dolog nekem, hogy mindkét évben négyesre sikerült teljesíteni ezt a tárgyat.

Fontos tudni, hogy a mentor semmiféle fizetést nem kap a munkájáért. A hivatalos korrepetitorok óránkét 8 dollárt kapnak, de a mentorok ingyen segítenek. Nemcsak velem dolgozik, más mentoráltjai is vannak, de mivel ő ingyen dolgozik, megválaszthatja azt, hogy kinek segít.

A fizetett korrepetitorok kötelesek szenvedni a bukásra álló sportolókkal is, a mentorok nem. Chris nekem és Maggienek nagyon sokat segít, és vannak mentoráltjai a lány focisták és röplabdások között is.

Barbara, Chris felesége Nastyaval és Sanne-val dolgozik. Speciel Sanne-val nem kell sokat foglalkozni, mert kitűnő tanuló… 


                               _________________________________________


Chris Gunther, a mentorom és felesége, Barbara anyagilag támogatta a fedett teniszpályák építését, ezért a nevük fel van festve az egyik pálya mellé.


 


                               _________________________________________


Laramie-ban Matyival a visszautazása előtt három nappal.
Itt látszik, hogy már közel van a tavasz. Egy napra béreltünk egy dzsippet, és elmentünk Denverbe. Nagyon élveztem, mert én Denverből eddig csak a repülőteret láttam.

Egy nagyon jó étteremben ettünk, az a neve, hogy Sajttortagyár. Nagyon híres a sajttortájuk, de minden kaja nagyon jó.

Az ebéd után pedig szétnéztünk Denverben. Aznap nagyon szép napot fogtunk ki, de néhány nappal később megint nagy hó volt Laramie-ban.

Engem egyébként a hó nem zavar. Ami télen nagyon nehezen elviselhető számomra, az a folyamatos, csontig hatolóan hideg szél. Már három éve vagyunk ott Maggie-vel, de ezt nem lehet megszokni! Hiába van rajtad sapka, sál, még az orrod is percekig fáj, ha beérsz egy meleg helyre… Érdekes, hogy csapadék csak télen van, nyáron szinte soha nem esik az eső. 




                               _________________________________________


Az otthoni öltözőben Nastya szenior napján. 
Szenior napnak a végzős utolsó meccsének a napját hívjuk. Rajtam, Mirandán és Tessán kívül mindenki szereti meccs előtt kisminkelni magát, én nem értem, hogy miért, de ők ezt szeretik. 




                               _________________________________________


Ez a kép április végén készült a konferencia meccsek kezdete előtti nyitó banketten.
Ez nagyon "puccos" buli, a helyszín Fort Collinsban volt a Country Clubban, ahova a leggazdagabb emberek járnak teniszezni. Fort Collins tőlünk körülbelül 1 óra távolságra van Colorado államban. 

A nyitó banketten minden résztvevő csapat jelen van. Ünnepélyesen megnyitják a konferencia bajnokságot, és kiosztják az éves munkáért szóló díjakat.

Idén nálunk Maggie és Nastya kapott díjat: ők játszottak idén az egyes, kettes pályán, és jól játszottak, és párosban is ők voltak az egyes számú páros.

A nyitó bankett minden évben egy szerdai napon van, a meccsek csütörtöktől kezdődnek.



A kép a Mountain West Conference csoport tagjait mutatja az USA térképén.
 




                               _________________________________________


Óriási élmény volt, illetve mi tettük azzá. Fort Collinsban voltunk, a konferencia meccsek megnyitó bulija után, azt hiszem, hogy csütörtök reggel.

A meccsünk délután volt, de ilyenkor az edzők nem engedik, hogy egész nap csak punnyadjunk. Ilyenkor vagy konditerembe megyünk, vagy ha az idő engedi, akkor futni. Úgy ítélték meg, hogy a jeges-havas eső nem probléma, szóval mentünk futni. :) Nem volt meleg, még 10 fok sem volt azon az április végi napon…

Ilyenkor már lélekben is mindenki a következő meccsre koncentrál, és az edzők minden alkalmat megragadnak, hogy erősítsék a csapatszellemet. 

A képet a segédedző, Maciej készítette, ő mondta, hogy álljunk a POWER trail felirathoz, ezzel is kifejezve csapat erejét. Nekem nagyon tetszik ez a kép.  Egyesek azért vannak rövidnadrágban, mert azt hittük, hogy bent leszünk a konditeremben.



A meccsek előtt az egész csapat összegyűlik, hogy biztassuk egymást.
Középen Dean, a vezetőedző, baloldalon Brandon, a tréner, ő kezeli minden sérülésünket. Brandon Tianát váltotta ezen a poszton, mert Tianát áthelyezték a Hajrá lányokhoz.


A Hajrá lányokat angolul Cheer Leaders-nek hívják.
 Bevallom, először én is fanyalogva gondoltam a Hajrá lányokra, de őszintén bevallom, hogy tévedtem, mert ők nagyon lelkiismeretesen és sokat dolgoznak.  

Ők nem "igazi" sportolók, elvben bármely szakról lehet jelentkezni közéjük, de kőkemény válogatás van. Aki nem teljesít megfelelően, azt szélnek eresztik.

El kell ismernem, hogy nagyon jól csinálják, és büszke vagyok rájuk. Az otthoni foci, kosár és röplabda meccseken dolgoznak. Rengeteg edzésük van, néha kettő is egy nap. Folyamatosan fejlesztik a repertoárjukat, de vannak hagyományos műsorszámok: pl. a Cowboy Joe.



Évről évre látványosabb emeléseket, dobásokat mutatnak be. Ez igazi akrobatikus Cheers leading.
 A sportmeccseken minden létező szünetben kirohannak a pályára és szórakoztatják a közönséget. Nagyon sokan vannak, sőt külön csapat van mind a három sportágra.

A legjobbakat a fiú kosárra és a focira osztják be, ezek a legnézettebb sportágak. Az amerikai focimeccseken több csapatot is bevetnek. Összesen vannak vagy ötvenen. 



Ezek a képek a Fort Collins csapata elleni konferecia-meccsen készültek.
Győztünk azon a meccsen, én szereztem meg a negyedik pontot, így a meccs sorsa akkor eldőlt. Ezen a meccsen a kettes pályán játszottam. Az első szettben nagyon megszenvedtem a balkezes lány ellen, a végeredmény 7:6, 6:1 lett. Szerintem nagyon jó képek!

                               _________________________________________


A mi csapatunk a konferencia bajnokságon az 5-8. helyen zárt, mert a nyolcban kikaptunk 4:3-ra a későbbi győztes UNLV-től. Nagyon izgalmas volt, éjszakába nyúló forduló volt, fél tizenkettőig tartott.

Amikor a kép készült 3:3  volt az állás, de Tessa végül kikapott
. Miranda, Maggie és én vagyunk a képen, minden megnyert pont után reménykedtünk a győzelemben...

Összességében szerintem egy ilyen fiatal csapattal ez nem rossz eredmény.

Idén én és Maggie voltunk a csapatkapitányok. Megtiszteltetés ez a feladat, de nehéz. Én úgy érzem, hogy sokat dolgoztunk, de a csapat összességében teljesíthetett volna jobban is, erről már beszéltünk az eredményeknél. 

Emberileg jól kijövök minden csapattaggal, és a csapat összetartó. Tavaly homogénebb volt a csapattagok egyéni teljesítménye. Jövőre ismét mi leszünk a csapatkapitányok, viszont újra megújul a csapat.

Elment Nastya, aki végzős volt, és elment Sanne is, nagyon fognak hiányozni nekem! Maradt Elisa, Tessa és Miranda, és három új ember érkezik.

Maggie-vel megbeszéltük, hogy a tavalyihoz hasonlóan mindent bele fogunk adni. Őszintén remélem, hogy jövőre jobb eredményeket fogunk elérni.



A négy napos konferencia bajnokságot a UNLV nyerte, a döntőben a Fresno-t győzték le.  




                               _________________________________________

                               _________________________________________


Laramie-ban készültek a képek az iskolánk teniszcsapatának az évzáró buliján.
 A bulit az egyetemi focipálya lelátóján levő VIP részlegben tartották, a Wild Catter Club and Suits-ban

Ezen a rendezvényen a csapattagok, a legelkötelezettebb rajongók, a mentoraink, az edzők, kondiedzők vesznek részt. Az edzőkön kívül az aktuálisan végzők játékosok is tartanak beszédet, itt búcsúznak el a csapattól. Idén Nastya beszélt, sírva búcsúzott tőlünk (jobb oldalon, vörös ruhában).

Nastya általános szakon végzett, ami egy viszonylag könnyű szak. Azóta már Moszkvában van, ahogy  képei alapján látom, bulizik :); éppen az egyetemi évek fáradalmait piheni ki.

Akkor került a csapatunkba, amikor a harmadik évét kezdte, egy louisiniai egyetemről transzferált hozzánk. Nagyon jó teniszező, jó volt vele a kapcsolatom. Szerintem jól érezte magát nálunk, annak ellenére, hogy nálunk sokkal szigorúbbak voltak vele, ami a tanulást illeti. Nálunk igenis elvárják tőlünk, hogy rendesen tanuljunk. Biztos nem sírt volna a banketten, ha nem érezte volna velünk jól magát :).




                               _________________________________________


A táblázatban az első blokk az őszi és tavaszi szingli mérkőzéseket mutatja. A második blokkban vannak a párosok, minden páros felállás eredményét külön feltüntetve. 

A harmadik és negyedik blokk csak a konferencia meccseket mutatja, az egyénit illetve a párosokat.

Én idén 21 meccset nyertem. Aki 18 meccset meg tud nyerni egy évben az már nagyon jónak számít. Tavaly is 21 nyertem, de tavaly 15-öt buktam, idén 14-et. Idén nagyon akartam, hogy meg legyen a huszonkettedik, hogy ismét javítsak (elsőben 18 volt), de nem sikerült.

A konferencia meccseken, ami a legfontosabb, viszont négyet nyertem és csak egyet vesztettem. A konferencia meccseken még a 3:2 arány is elfogadható teljesítménynek számít. 

A legjobban Maggie teljesített 23, második Nastya, 22 meccsel. Az utánunk következő legjobb teljesítmény a 14 nyert meccs. Ebből látszik, hogy nagy különbség alakult ki a csapat első és második három tagja között. Ráadásul ők a négyes, ötös, hatos pályán nyertek ennyire kevés meccset, ahol minden csapatban értelemszerűen a gyengébb játékosok játszanak. 

Így aztán csapatként idén 10:11-et csináltunk, vagyis többet buktunk, mint amennyit vesztettünk. Nem vagyok elégedett ezzel az eredménnyel.

A végén, a konferenciameccseken játszottunk egy kicsit jobban, de ott is butaságokon ment el az utolsó meccs. Elisának 3:1-e volt a döntő szettben, és Nasztyának 4:2-je volt szintén a döntő szettben, és mindketten kikaptak. De ezeken a meccseken mentálisan is nagyon keménynek lenni, a magas szintű tenisz mellett. Elisa szerintem idén nagyon sokat fejlődött, de csak az év végére ért be a munkája. Bízom benne, hogy jövőre jól fog teljesíteni. 

***

Elvben mindenkinek megvan a lehetősége, hogy hetente akár több órát egyedül üssön a segédedzővel, hogy javítsa a teljesítményét. Én minden héten éltem ezzel a lehetőséggel. Nekem nem is igazán technikát javítottak, hanem inkább taktikai gyakorlatokat csináltunk, hogy milyen szituációban mit kell csinálni; nekem inkább erre volt szükségem

Akinek a technikájával van gond, az egy-egy ilyen edzésen 1000-2000-3000 ütést is leüthet, ha akar. Amikor az edzők technikát javítanak, akkor kosárból adják a labdát, hogy több száz alkalommal üsd ugyanoda a labdát. 

Elisának gyengébb volt a fonákja, amikor csatlakozott hozzánk. Nem pörgette, hanem csak nyeste a labdákat. Év végére nagyon sokat javult, még mindig többet nyes, de megtanult támadni a nyeséssel. Ő  hetente három négy órákat járt extra edzésre, sokat dolgozott, és meg is lett az eredménye. 

De ha a szervád gyenge, akkor lemehetsz és elszerválhatsz hat kosárnyi labdát… Erre is van lehetőség. 

Idén Nastya végzett, Sanne azért megy el, mert úgy döntött, hogy orvos akar lenne, és az itteni diplomáját nem fogadnák el Hollandiában, ezért hazament.

Mivel idén a csapatban csak heten voltunk, jövőre három új ember érkezik a csapatba. Maradunk én, Maggie, Tessa, Elisa és Miranda. Jön egy ausztrál lány, egy bolgár és egy orosz játékos.




                               _________________________________________


Ez a tanulószoba. 

Ami a tantárgyakat illeti, idén volt az a "brutál" angol, média, könyvelés, befektetés management, pénzügyi piacok és intézmények, íráskészség. Az első félévben az íráskészséget, a második félévben a médiát és az angolt tanultuk online rendszerben. 

Az angolban nem volt előadás (amit videón kell megnézni) csak a feladatok leírása, rengeteg link mindenféle feladathoz és olvasmányhoz. Le volt írva, hogy pontosan milyen szabályok  - 20-30 szabály van - szerint kell a 10-15 oldalas beadandókat megírni. Nagyon szigorú szabályok vonatkoztak a forrásanyag megjelölésére. Nagyon sokáig hármas-négyesre álltam, és a legvégén sikerült az ötös alsó határát elérnem.

Akkor Anya is kint volt és kérdezte, hogy – Na, és mi van, ha négyes leszel? – De engem borzasztóan idegesített, és minden beleadtam. Bár lehet, hogyha ezen nem dolgozom olyan sokat, akkor a könyvelésből meg tudtam volna szerezni az ötöst. 




                               _________________________________________


Jövőre végzős leszek.
Az a tervem, hogy megpróbálok egy hat hónapos gyakornoki állást szerezni, és utána szeretnék hazajönni. 

Ki tudnám húzni öt évre az egyetemet, de nem akarom. Az a célom, hogy egy környező, kicsit nagyobb településen, pl. Fort Collinsban találjak állást. El akarok jönni Laramie-ból, mert teniszezni már nem fogok, és nem lenne ugyanaz a kapcsolat a lányokkal, mint korábban. Inkább elmegyek egy új helyre, és új embereket ismerek meg.

Nem kis cégnél szeretnék dolgozni, hanem egy nagyobb intézménynél vagy bankban. Nagyon fontos, hogy tapasztalatokat szerezzek a tudásom mellé.



A Jónás Dorka harmadik éve oldalról vissza a Jónás Dorka oldalra



Kehrling Béla


Szabó Éva képei és történetei

Kulcsszavas keresés

Teniszpartner keresés

Pesten - Budán  - Vidéken

Videós
szabályelemzések

Jónás Dorka harmadik éve Amerikában


Kérdezze
a teniszedzőt!


Taktikai egypercesek


Beugró


FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE Kérjük, írja be e-mail címét,
a keresztnevét, majd kattinston a "Subscribe" gombra!
Then

Don't worry — your e-mail address is totally secure.
I promise to use it only to send you NEWS.