Félelem a vesztéstől


Félelem a vesztéstől

A legtöbb játékos nyomás alatt érzi magát a meccsen a kudarctól való aggodalom miatt. Az edzéseken, és edzőmérkőzéseken azonban nyoma sincs ennek a félelemnek. A félelem a vesztéstől nem azonos a teniszmeccs elvesztésétől való félelemmel.

A teniszmeccs elvesztése nem nagy ügy. Azt jelenti, hogy a másik jobban játszott, mint mi. A tenisztudásunkkal kapcsolatos teszt eredménye miatt kiábrándultnak érezhetjük magunkat, de ha saját magunkkal kapcsolatos érzéseinket (jó és értékes személynek lenni) nem hozzuk kapcsolatba a meccs elvesztésével, akkor a teniszmeccs elvesztése nem nagy ügy.

Sokan két dolgot illogikus módon összekapcsolnak: Ha elhibázom ezt a fonákot, akkor rossz játékos vagyok. Ha rossz teniszjátékos vagyok, akkor értéktelen ember vagyok.

Roger Federer egy hoki csapatban nem tűnne ki a játékával. Ő rossz ember csak azért, mert nem jól hokizik? Nem. Vagy: Roger Federer azért jó ember, mert jól teniszezik? Nem.

A két dolog között nincs kapcsolat. A viselkedése miatt jó egy ember, nem a teniszjátéka miatt. Egy fonákütés rontása és a személyiségünk között nincs kapcsolat.

A tenisz meccs elvesztésének negatív folyományai tudatalattinkban maradnak, és úgy érezzük, hogy a teniszmeccs elvesztésétől félünk, pedig valójában a teniszmeccs elvesztésének - tévesen megállapított - konzekvenciáitól félünk.

A következmények egy másik szemszögből:

1. Félhetünk a jelen levő és valós következményektől: nem nyerjük meg a fődíjat, és nem kapjuk vissza így a nevezési díj egy részét vagy egészét.

2. Szintén félhetünk korábbi veszteségünk idején átélt fájdalomtól. Például a családtagok csalódottsága miatt.

Hogyan oldhatjuk meg ezt a problémát?

Félelem a vesztéstől és annak valós következményeitől: Az első megközelítés a jelen következményekre koncentrál, ahol a fájdalom nem a korábbi fájdalmas érzéseken alapul.

Írjuk össze egy listára az összes elképzelhető negatív következményt és képzeljük el egyenként, hogy azok bekövetkeznek. Képzeljük el, hogy elvesztjük a meccset, a barátaink megmosolyognak, az ellenfél gúnyosan mosolyog az öltözőben, és így tovább.

Aztán két dolgot gondoljunk át:
Mennyi az esélye annak, hogy tényleg így fog történni? Ha így történik, túléljük? Pszichénknek csodálatos képessége van arra, hogy olyan rettenetes történeteket találjon ki, amelyek megtörténtének gyakorlatilag semmi esélye nincs.

Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy a történetet szembeállítjuk a valósággal és a tényekkel.

Az esetek 99%-ában rájöhetünk, hogy a vesztéstől való félelem alaptalan, és negatív gondolatok szertefoszlanak. Mert már nem hiszünk bennük.

Az első, és legnehezebb lépés, hogy rájöjjünk, hogy a gondolkodást nem mi, hanem az elménk végzi. Rajtunk áll a választás, hogy gondolataink világában elmerüljünk, vagy negatív gondolatainkat a valósággal szembesítve elvessük.

Olyan esetekben, amikor a negatív következmények igenis valóságosak, el kell azokat fogadnunk. Késznek kell lennünk arra, hogy a vesztés negatív következményeit elviseljük. Az elménk olyan szörnyűséges képet képes festeni ezekről a következményekről, hogy már nem látjuk azokat valóságos mivoltukban.

Szörnyűséges az, ha vakok vagy bénák vagyunk, vagy elvesztjük közeli hozzátartozónkat.

Ezek tényleg szörnyűséges dolgok. Ha ezeket összehasonlítjuk azzal, hogy nem nyertük meg a meccset, sőt egyet sem nyertünk a versenyen, akkor rájövünk arra, hogy ez utóbbiakat könnyedén tudjuk kezelni.

A lényeg az, hogy játszani akarunk, és képesek vagyunk a vesztés lehetőségét elfogadni. Ezzel tehermentesíthetjük magunkat.

Amíg van bennünk egy olyan rész, amely nem fogadja el a vesztés lehetőségét, addig idegesek leszünk, és nem tudunk a meccsre koncentrálni. Más szavakkal, ez a kis részünk ellenünk fog dolgozni a meccs során és nem velünk fog küzdeni a győzelemért.

A korábban elszenvedett kudarcok miatt érzett fájdalom.
A másik megközelítés azzal a tudat alatt érzett fájdalommal van kapcsolatban, amelyet egy korábban vesztett meccs miatt érzünk a mostani helyzetben. Eszerint a fájdalom a tudatalattinkban marad, és hasonló szituációban felidézi azt a korábban érzett fájdalmat. Ennek a fájdalomnak az újbóli átélését megpróbáljuk elkerülni.

Valójában a psziché védekezik a fájdalom ellen. Ha a psziché események között hasonlóságot fedez fel, figyelmeztet, és próbál védekezni a hasonló esemény következményei ellen.

Ha egy korábbi versenyen való részvétel fájdalomérzéssel kapcsolódik össze, akkor minden teniszverseny alkalmával a pszichénk riadót fúj, és diszkomfort érzetet hoz létre bennünk, azért, hogy elkerüljük ezt a szituációt. De minthogy tudatosan neveztünk be a versenyre, mert játszani akarunk, az elménk ingadozik : játszani akarok, nem akarok játszani.

Ez az ambivalencia tesz feszültté minket, és emiatt nem is fogunk jól játszani, vagy akár veszteni fogunk. A legközelebbi verseny alkalmával ez újrakezdődik, és ördögi körré válik.



A Félelem a vesztéstől oldalról vissza a Tenisz pszichológia oldalra



Kehrling Béla


Szabó Éva képei és történetei

Kulcsszavas keresés

Teniszpartner keresés

Pesten - Budán  - Vidéken

Videós
szabályelemzések

Jónás Dorka harmadik éve Amerikában


Kérdezze
a teniszedzőt!


Taktikai egypercesek


Beugró


FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE Kérjük, írja be e-mail címét,
a keresztnevét, majd kattinston a "Subscribe" gombra!
Then

Don't worry — your e-mail address is totally secure.
I promise to use it only to send you NEWS.